Irán éghajlata és földrajza

 


Nagyobb térképre váltás

 

 Éghajlat

 

Irán földrajzilag igen változatos képet mutat. Alapvetően jellemző rá, hogy több éghajlati öv egyszerre található meg területén. Mialatt a Kaszpi-tengertől délre rendkívül nedves, szubtrópusi klímajellemző, addig a hegyvidékre kontinentális és magashegységi éghajlati jegyek jellemzőek. Másfelől az ország nagy részét kitevő sík területeket mérsékelt övi sivatagi éghajlat uralja. Az ország nagy részén igen meleg, de száraz klíma uralkodik, ahol nyaranta nem rikta a 40-45 fok sem. Párásabb éghajlat csupán a Kaszpi-vidékre és a Perzsa-öbölre jellemző. Magyar utazóknak a tavasz és az ősz a legkellemesebb.
A Kaszpi-vidék területeinek, jelentős 1000 mm közeli éves csapadékmennyisége összefüggő, kiterjedt erdőségeket eredményezett. Mialatt a hegyvidéki területek nagy részén (leszámítva a viszonylag csapadékos, kontinentális éghajlatú Azerbajdzsánt) és a sivatagi területeken minimális az éves csapadékmennyiség.
Mindezen területi aránytalanságoknak köszönhetően az évi átlagos csapadékmennyiség országosan 250-300 mm körül mozog.

 

A hegyvidéki területek

 

Mivel Irán területének 90%-ét vagy fennsík foglalja el és az ország több mint felén hegyvidékek húzódnak, ezért méltán tarthatjuk Iránt hegyvidéki jellegű országnak.
A hegyvidékek több jelentős északi, keleti, középső és nyugati vonulatra oszlanak, melyek mindegyike az eurázsiai hegységrendszer részét képezi.
A leghíresebb iráni hegycsúcs a mindig hófödte az északi Elburz–hegységben található Demávend- hegycsúcs ( 5671 m). A Demávend, az iráni Olümposz, az ország legmagasabb csúcsa. Más híresebb hegycsúcsok, az Ardebil mellett magasodó Szabalán (4811 m), vagy a Kalár Dast mellett található Takht-e Szoleiman (4643m), vagy a nyugati Zagrosz–hegység legmagasabb csúcsa a 4070 méter magas Osturán hegy.

 

 

 

 Folyók

 

Az iráni folyók, a déli, hajózható Karun folyót leszámítva, általában szerényebbnek mondhatóak.
Az iráni folyókat lefolyásuk és vízgyűjtőterületük szerint három csoportba lehet osztani: az első csoportba a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók sorolhatóak. A másodikat az Ománi-tengerbe és a Perzsa-öbölbe tartó folyóvizek jelentik. A harmadikba pedig azok a vízfolyások tartoznak, melyek a sivatagban enyésznek el vagy olyan tavakba mint a Qomi sós tó és az Orumie-tó folynak.
Irán leghosszabb folyója a Karun 890 kilométer hosszú. A második az iráni-azeri határfolyóként ismert Arasz (800 km) valamint a Kaszpi-tengerbe ömlő mesterségesen felduzzasztott Szefidrud folyó (765). A világ más részihez hasonlóan a mai Iránban is több gátrendszer épült vagy épül, melyek újabb területek öntözéses megművelését célozzák meg.

 

Tengerek és tavak

 

A 424 200 négyzetkilométer alapterületű Kaszpi-tenger, mely Irán északi határát érinti, a világ legnagyobb tava. E nagy tó (vagy tenger) északi része a Szovjetúnió utódállamaihoz tartozik, déli része, mely mélyebb és gazdagabb halban az Iráni Iszlám Köztársaság ellenőrzése alatt áll. A Kaszpi-tengeri tokhalból nyerik a világ legkitűnőbb kaviárját.
A Kaszpi-tenger régiója Iránt Európa felé köti, fontos kereskedelmi és gazdasági térség. A Kaszpi-tenger hosszúsága mintegy 1260 km, szélessége 300 km.
Az ország déli részén elterülő Perzsa-öböl körülbelül 240000 négyzetkilométer területet ölel fel. Hosszúsága 900 km, szélessége pedig 180 és 300 km között váltakozik. A Perzsa-öböl az Ománi-tengerhez és az Indiai-óceánhoz kötődik a geopolitikailag nagy stratégiai jelentőséggel rendelkező Hormuzi-szoroson át.
Az Ománi Szultánsághoz tartozó Ra’sz Muszandam és az iráni felségterületen fekvő Hengám szigete közt a Hormuzi-szoros mindössze 50 km széles. Tekintettel az itt található hatalmas kőolaj készletekre, az Iráni Iszlám Köztársaság és a környező arab államok fúrótornyok segítségével termelik ki az itteni olajkincset.
Irán tavainak nagy része sós tó. A legnagyobb, az Orumie-tó Északnyugat-Iránban található és időnként hajózható. Irán egyéb tavai mint a qomi sós tó, a kelet-iráni határvidéken fekvő Hámun, emellett a Parisán és a Bakhtegán tó kisebbek és kevesebb jelentőséggel rendelkeznek.

 

Irán szigetei

 

A legtöbb iráni sziget a Perzsa-öbölben található, a Hormuzi szoros közelében. A legtöbb sziget lakott vagy stratégiai fontossága van.
Így például a Hengám, a Qesm, a kis és a nagy Tunb szigetek és Abu Musza szigete a Hormuzi szoros környékén. Ezek a szigetek oly mélyen bent fekszenek a szorosban, hogy a legtöbb olajszállító tanker igen közel halad el mellettük.
Más szigeteknek is megvan a maguk jelentősége. Hormuz szigete stratégiai fekvésén túl fontos nyersanyaglelőhely, Kharg szigete pedig hatalmas kőolaj lelőhelyekkel rendelkezik. Más szigetek, mint például a híres nyaralóhelyként ismert Kis szigete manapság a Perzsa-öböl turisztikai népszerűségének a záloga.
Az öböl legnagyobb szigete Qesm szigete, melynek több jól felszerelt kikötője és halkombinátja is van.

 

Növény- és állatvilág

 

Iránnak igen gazdag a növény és állatvilága is. Változatos földrajzi, éghajlati viszonyai sok téren tarka és pompázatos flórát és faunát eredményeznek az országban a Kaszpi-tenger sűrű szubtrópusi erdeitől a Zagrosz ligeterdein, a sivatagi oázisokon az Ománi-tenger mangroveligeteiig.
A tizenkétezer fajt számláló iráni növényvilágban tarka rétek tárulnak elénk bármerre is járjuk az országot a sivatagtól eltekintve. A különböző rózsafajták (tubarózsa, damaszkuszi rózsa), liliomok, gyógynövények nem csupán a szemet gyönyörködtetik, hanem számos esetben fontos gyógyászati alapanyagok is. Az Iránban sok helyütt termő damaszkuszi rózsából nyerik a kitűnő iráni rózsavizet, mely arcpakolástól a sütemények alapanyagaként számos célra használható.
Az iráni fauna alkotórészei közül elsőként a madárvilágot kell kiemelnünk. Iránban közel 350 fajta madár honos vagy vándormadárként (számos kócsag- és gémféle, poszáták, különböző vadlúd- és bagolyfajták) vonul át az országon a tajgától a trópusokig és vissza. A kaszpi-tengeri lagúnák, az irak-iráni határvidék és más helyek mocsarai ideális helyszínei különféle ornitológiai megfigyeléseknek, speciális túráknak.
Az emlősök terén szintén igen jelentős biodiverzitás, sokszínűség jellemző. Bár az iráni tigris és oroszlán mára már kihalt, de a nagymacskák közül a leopárd (Golesztán tartomány, Kaszpi-vidék) és a gepárd (Zagrosz) populációi örvendetesen növekedésnek indultak az utóbbi években. Emellett a sakál, hiéna, hiúz, vadszamár, vadteve, a trófeái miatt híres zagroszi vadkecske és kaszpi vaddisznó is megemlíthető. Utóbbi kettő ma is vadászható különböző nemzetközi szafari programok keretében.
A halfajok terén is komoly változatosság uralkodik. Irán káprázatosan gazdag halállománnyal büszkélkedhet mind tengeri, mind pedig édesvízi halak terén. A kaszpi-tengeri tokhalfajták (amiből a kaviárt nyerik), a kaszpi folyók termetes pisztrángjai igen ízletesek, a Perzsa-öböl színes trópusi halai, korallzátonyai, tengeri élővilága ideális terepet szolgáltatnak a búvártúrák szerelmeseinek.
Emellett a gazdag rovarvilág és a számos hüllőfajta is igen csábító lehet az azokat kedvelő magyar specialistáknak, akik közül már többen jártak is emiatt Iránban.

 

Irán közigazgatása

 

Irán – több apró közigazgatási változást követően – jelenleg harminc tartományból és 260 városi rangú településből áll. Az utóbbi években egyfajta decentralizáció érvényesül, egyre újabb és újabb tartományok válnak ki nagyobb egységekből. A tartományok élén kormányzók állnak, a városokat és falvakat pedig négyévente választott önkormányzatok felügyelik.
A legnagyobb városok: Teherán (13millió), Mashad (3millió), Tebriz (3millió), Iszfahán (2millió), Síráz (1millió). Látható, hogy a főváros, Teherán messze kiemelkedik lélekszámával a többi város közül, a rohamosan növekvő főváros igazi modern közel-keleti metropolisszá nőtte ki magát és manapság már több lakosa van mint New Yorknak!

 

Irán gazdasági profilja

 

Az iráni gazdasági modell vegyes képet mutat. Egyfelől meghatározó az állami tulajdon többsége a stratégiai gazdasági ágakban, mint például a kőolaj és a földgáz (Irán kőolajból a világon a negyedik, földgázból pedig a második legnagyobb készletekkel rendelkezik), melyek exportjából az ország bevételeinek igen jelentős hányada származik. Ugyancsak domináns az állami részesedés a kőolaj- és földgázkitermeléshez kötődő petrolkémiai iparban. Túlnyomórészt állami kézben van a nehézipar, az acélkombinátok, az energiaipar (főleg vízerőművek és a fejlődőben lévő atomenergia), a légi és szárazföldi infrastruktúra rendszere (például a metróépítés, a repterek fejlesztése, az autópálya építés), a bankrendszer, a mezőgazdaság, a gépipar, az autógyártás és a mezőgazdasági export (főleg déligyümölcs és pisztácia).
Emellett azonban az iráni állam támogatja a külföldi befektetéseket, melyek egyes ágazatokban ez akár a 100%-os részesedést is meghaladhatják. Az ország különböző részein elterülő szabadkereskedelmi zónák (Kis szigete, Qesm szigete, Csabahár a Perzsa-öbölben és az Ománi-tengernél), és speciális kereskedelmi zónák (Bandar-e Anzali, Szirdzsán, Arg-e dzsadid) mind - mind a külföldi vállalatok, így akár magyar cégek befektetéseinek ösztönzésére születtek meg. Az ország rohamosan növekvő lélekszáma növekvő igényeket mutat az építőipar, az autóipar, a gépipar, a fogyasztási javak terén.
Irán legfőbb exportcikke a földgáz és a kőolaj. Emellett jelentékeny a déligyümölcs, a pisztácia és a különböző szőnyegfélék exportja is.